kislány!
- 2011-03-18 19:51:08
megtaláltam a folytatást a múltkori figurákhoz.
figyelem
- 2011-03-04 19:45:07
nem tudom, hogy ez direkt van így, vagy csak véletlenül estek ennyire egybe a dolgok.
akárhogy is, az Örs vezér téri HÉV megállóban a hangosbeszélő hangszórói érdekes módon pont olyanok, mintha túlfejlett szempárokként néznék a peronon várakozó gyanútlan utasokat.
amivel nem azt akarom mondani, hogy megfigyelnek bennünket – ez amúgy is tök egyértelmű, mindenki tudja – hanem azt, hogy még szemtelenül nyilvánvalóvá is teszik.
régi-új pincérnő
- 2011-01-30 08:16:20
hölgyünk egy nemrég megnyílt belvárosi lokál felett lebeg. (belül a meghatározó vonal a retró – ezt a tényt a lakberendező mintegy másfélmillió eredeti tárgy egymásra halmozásával próbálta a fogyasztóközönség tudtára adni.)
nem tudom, hogy a neon egy régi felújított változata, vagy egy újonnan rajzolt és készített darab. viszont nem emlékszem, hogy láttam volna ebben a műfajban olyat, ami ennyire sok (6!) különböző színű csövet hordozott volna.
kavalkád
baba neon
- 2011-01-27 13:42:17
klasszikusokhoz fordulunk. ez az egyik legrégebben működő és még mindig az eredeti helyén lévő fényreklám a városban.
szuperül fest, egyedi, tökéletesen illeszkedik a hely (amúgy is retro) hangulatához, semmivel nem tévesztenénk össze. sikerült egyértelmű megfeleltetés létrehozni a bábszínház és a neonbáb között – kétlem, hogy ennél jobban meg lehetett volna oldani a feladatot.
hirdetések & demók
- 2011-01-19 08:18:30
az elmúlt pár hónapban arra lettünk figyelmesek, hogy meghökkentő mértékben elszaporodtak a kék és piros fénnyel villogó „cafe” és az „open” feliratok a városban. ha ez itt egy őszinteségi roham és/vagy hapacsolás –alapú blog lenne, akkor most részletekbe menően ecsetelnénk, hogy ilyeneket kitenni miért nagyon ostoba és érzéketlen dolog, miért rombolja a vizuális kultúrát, miért rossz figyelemfelkeltő taktika, miért üldözi el a turistákat, és így tovább, a végső kifulladásig.
de mi nem vagyunk olyanok… úgyhogy inkább a másik irányba fordulunk, és megpróbálunk összegyűjteni pár jó példát. vagyis indítunk egy új kategóriát, ami kizárólag fényreklámokkal, táblákkal, esetleg egyéb hirdető felületekkel fog foglalkozni.
.jpg)
egy könyves ellenállhatatlanul aranyos cégére (Ulm, Németország)
haldoklunk - vagy mégsem?
- 2010-11-01 19:01:14
ha lenne elég stílusérzékem, most biztosan arról írnék, hogy milyen magával ragadó a haldokló dolgok esztétikája. elvégre is: az embernek lépést kell tartania korának perverzitásával…
csak az a baj ezzel, hogy ha valami olyasmi haldoklik, amit értékesnek tartunk, akkor az szomorú és fájdalmas, és ez a fájdalom időnként olyan erőssé tud fokozódni, hogy felülírja az esztétikai megfontolásokat.
egy koszos, rozsdás, hulló vakolatú, élettelen, szürke, rideg, kiégett, széteső félben lévő külvárosi terület hordoz magában valami furcsa szépség-félét, legalábbis biztos, hogy van, aki látja ezt benne, sőt olyan is van, aki megkapó verseket ír ilyesmiről.
én nem akarnék e felett ítélkezni, vagy ettől magam nagyon eltávolítani, végül is én is úgy látom, hogy a szomorú és fájdalmas meg a boldog és szép dolgok időnként összemosódnak. de. egy dolog egy ilyen helyszínt, mint egzotikus díszletet megfigyelni, és más ott élni, minden reggel ott kelni és oda hazaérni.
nyomasztó.
egy hely, ami nem jól működik, és emiatt nincs jól, és nem is néz ki jól – az túl nagy probléma ahhoz, hogy egyedül bárki belekezdjen a megoldásába. arról már nem is beszélve, hogy maga a városrész valószínűleg egy rosszul működő (társadalmi/gazdasági/politikai) berendezkedésnek csak az egyik tünete a sok közül, a „rendszeren” meg ugye végképp nem bírunk változtatni.
vagy legalábbis a legtöbbször így éljük meg a helyzetet, amiben vagyunk. és ilyenkor jönnek ezek a feliratok, amik a másik irányba próbálnak mindenkit lökdösni, hátha akkor lesz valami. valami, ami nem ez.
tranzakcionális ember-környezet kapcsolat
paint job
- 2010-10-15 22:48:33
namost csak gyorsan átvesszük ezt, mert már rég ágyban volna a helyem.
kipimpelt épület, felsővezeték-masnival.
a magyar színház (volt nemzeti színház) épületét kiszínezték a kedves iparialpinista urak, méghozzá úgy, hogy a felületén domborodó téglatestekből álló minta kikontúrozódjon. király.
tudom, hogy ettől még ez nem lesz egy progresszív, nagyon 21. századi épület (ahhoz talán kicsit invazívabb beavatkozásra lenne szükség), de határozottan feljavult. vidámabb lett. jelen pillanatban pont egy lehetelnyivel több örömöt nyújt ránézni, mint az aktuális nemzeti színházunkra.
a Nagy Pesti Üzenőfal
- 2010-10-10 22:13:27
ezt a két krapekot nemrég találtam, nekem egészen frissnek tűnnek. bevallom, kíváncsi lennék a sorozat folytatására. (remélem majd a többit is meglelem, és akkor lesz update…)
csak lazán idelökött zárójeles megjegyzésként: azt találom oly nagyon érdekesnek itt, hogy bár a hetedik kerületi gettó a város kellős közepén lévő foszladozó szövet, enyésző házakkal és régen bezárt üzletekhez tartozó, ottfelejtett, rozsdálló táblákkal – pont ezért a legalkalmasabb terep az éjszakai mulatozásra a kísérletezésre, és ezt nyilván az alkotókedvűek is érzik, és odagravitálnak. úgyhogy a negyed egyszerre haldoklik az építészeti örökség elherdálása miatt (ami nem jó) és pezseg a folyamatosan frissülő utca-firka kínálattól (ami jó).
olyan mint egy gigantikus, város-alakú, 3D-s moodboard.
+ személyesség
- 2010-10-02 21:48:43
szeretünk minden színfoltot és szeretjük a street artot is, különösen, ha nagy, sivár és még kihasználatlan felületeken jelenik meg, amilyen ennek felüljárónak a támpillér-sorozata (volt, egészen pár nappal ezelőttig).
PLAKÁTOK, FALRAGASZOK ELHELYEZÉSE HATÓSÁGILAG TILOS!
ám mostantól nem csak terhet, hanem üzenetet is hord ez a pár elem. az elismerés az 1000% nevű formáció képzőművészeit illeti, az alkotás a PLACC Fesztivál keretében készült.
az utca hírmondói
- 2010-09-20 21:14:17
aki még nem látta, az gyorsan nézze meg a 11. arc plakátkiállítást – az idei anyag kifejezetten jóra sikeredett!
a plakátkiállítást népszerűsítő plakátok
oké, ez a buzdítás most pusztán formaság – ugyanis minden évben (idén is) sok ezer ember kíváncsi erre az eseményre - úgy tűnik, hogy a dolog megunhatatlan. lehet, hogy sokan izgalmasnak találják, hogy a társadalmi jelenségeket, politikai kérdéseket, gazdasági helyzetet, kultúrát és jogi problémákat „hétköznapi emberek” láttatják és értékelik, újságírók, szociológusok, politológusok, közgazdászok, esztéták és jogászok helyett. bárki, aki odasétál az Ötvenhatosok terére, érezheti azt, hogy az ő lelkéből beszélnek, mert az alkotások rendszerint mindenkit érintő témákat járnak körül.
demokratikus, jó dolog ez, és nemcsak azért, mert ingyenesen megtekinthetőek a kiválasztott plakátok, hanem mert a műfaj a populáris kultúra kifejezőeszközeivel kommunikál – így aztán biztosra vehető, hogy az üzenet eljut a befogadóhoz. ez a megállapítás persze hülyén veszi ki magát így leírva, de biztos, hogy mindenki volt már olyan helyzetben például kortárs képzőművészetet bemutató tárlatokon, hogy segítség híján nem tudta értelmezni, amit lát. na ez az, amitől a plakátkiállításon nem kell tartani.
a mi kedvencünk idén (Magritte után szabadon)
végül, de nem utolsó sorban, azért is tartjuk sokra a plakátkiállítást, mert a közösség dolgaiba történő bevonódást a civil szervezetek önbemutatása is fokozza. a nyárvégi-őszi napsütésben sétálva ugyanis az emberek képesek annyira ellazulni, hogy akár még a menhely alapítvány vagy a város mindenkié plakátjait is megnézik, amire amúgy nem biztos, hogy nyitottak volnának.
falakó
- 2010-09-02 21:35:55
a múlt századnak volt pár kifejezetten szimpatikus művész figurája. a múltkor például, a városban sétálva Hundertwasser jutott eszembe, ehhez a kioldógomb pedig egy házból kilógó kis fa volt.
Hundertwasser azért volt (és ma is azért) menő, mert már negyvenvalahány éve is épületbe integrált vegetációval foglalkozott… és tessék: már meg is van az eredménye. itt nyúlik ki egy pesti ház első emeletéről ez a falakó. (oké, a koncepció valószínűleg nem azonos az eredetiével, de ne legyünk már telhetetlenek!)
Első vázlat a Falakóhoz, tus, vízfesték, fehér írógéppapír, 33 x 21 cm, Bécs, 1973
pest, állatok
- 2010-08-30 08:27:56
hónapokkal ezelőtt említettük, hogy egy kék kiwi elszabadult. viszont akkor még nem sejtettük, hogy más cuki állatkák is elő fognak bújni ugyanabban a zónában. ennek ellenére a dolog megtörtént, és így feltétlenül be kell róla számolnunk, egyszerűen nem tehetünk mást.
vidám színek & szomorú szemek
ház a domboldalon
- 2010-08-29 20:49:02
úgy érzékelem, hogy a nyári félév és vele a vegetációs időszak a végéhez közelg. ennek fényében számítsatok még pár zöldségre, aztán a főzeléket majd remélhetőleg felváltják a múzeumi beszámolók. no nem mintha nyáron nem lehetne múzeumba menni, sőt, nem mintha nyáron nem lettünk volna több figyelemreméltó kiállításon is, csak épp elfelejtettük az örökkévalóságnak itthagyni őket… ezért ezúton elnézést is kérünk.
vegetációval jobb az élet
no de most még itt van egy szép bezöldült ház. (itt = a lankás, illetve pár órányi séta után már inkább meredeknek tűnő budai utcák egyikében.) nekem személy szerint megdobogtatja az ilyesmi a szívemet, és arra ösztökél, hogy még ilyenebbeket keressek. csak így tovább, természetiesülő házikók!!!
a falra ragasztani tilos
- 2010-07-30 07:43:30
egészen összetett folyamat
lehet az, aminek egy ilyen alkotás az eredménye. újságok képeinek
összeválogatása, különböző testrészek és ruhadarabok
összeillesztése, utólagos módosítások, felnagyítás és papír-alapúvá
tétel, kivágás, felragasztás.
decoupage
a folyamat végén egy torz,
provokatívan kinéző, de mégis – egy felfújt pálcikaemberhez képest
– nagyságrendekkel élethűbb figura jön ki. a látvány alapból
sokkoló, ehhez van még hozzáadva egy löketnyi reflexió – divat,
szex, nők és az ő szerepeik stb stb.
több is van még
ott,
ahonnan ez jött
számomra az a vicces ebben
az egészben, hogy ezek a csajszik a város legkülönbözőbb pontjain
bukkannak fel, majd pár napon-héten belül el is tűnnek (mert
letépkedik őket, nehogy elcsúfítsák az amúgy idestova öt éve üresen
álló, porladó kirakat totális pusztulást sugalló összképét). szóval
azt akarom mondani, hogy forgalmas utcákon feltűnnek, majd
eltűnnek. tisztára, mintha igaziak lennének. időzített önkifejezési
forma ez, és közben a közösségi élmény mentén, a puszta létével
összeköti a városlakókat.
low-tech ablakfarm*
- 2010-07-23 11:33:28
azt gondolom, hogy ez egy nagyon klassz dolog. mindjárt meg is magyarázom.
photo by hamarci (köszi szépen!)
a fenti kép a nagymamámék hatalmas gangos bérházában készült. amúgy alig vannak növények az udvaron, vagy virágládák az udvarra néző korláton, a 6 emeleten talán ha egy-kettő árválkodik. viszont van ez az installáció. konkrétan a nagymamám ajtaja mellett, a szomszéd néni ablakában található.
azt hiszem mindenki számára könnyen belátható, hogy egy leleményes, ízig-vérig 21. századi megoldásról van itten szó. először is az újrahasznosítás nagyszerű példája. margarinos és joghurtos dobozok, és egy elszakadt fregoli-kötél – ennyi kell a sikerhez. a hölgy nem egy műanyag dobozt vett, meg alátétet, meg virágláda-tartó kosarat, hogy a balkonládát rátehesse arra a rozoga fémkorlátra, ami rendelkezésre áll a függőfolyosó szélén, hanem a saját ablakrácsát használta, plusz már meglévő eszközöket. ráadásul egy olyan területre tett növényeket, ahol a legtöbb ember nem venné észre a lehetőséget a telepítésre. tette mindezt egy olyan lakás tulajdonosaként, amihez egy erkély is tartozik – nyilván ott is növényeket tart, de hát minden négyzetcentimétert ki kell használni a zöldítésre, nem?!
elgondolás: jeles, kivitelezés: jeles! ha az erőforrás-gazdálkodás, esetleg az upcycling egy pontozásos sportág volna (és ki tudja – a javak szűkössé válásával lehet, hogy nem is olyan soká az lesz…), akkor a szomszéd néni alkotását bőven kihozhatnánk győztesnek.
* létezik high-tech ablakfarm is
